2018. július 17., kedd

#bookoticum - Jó és rossz (gonosz) karakterek

Az előző kapcsolódó posztban Steve Hard regényét mutattam be néhány mondatban, melynek címe Az autómosó fiú. Visszaterelném gondolataimat kicsit Daniel Colsonra. Érdekes, mert valamiért nem tudtam "beleszeretni", mint ahogyan az ember általában magáénak érzi a főszereplő problémáit, érzéseit. Na szóval, ez a Danny fiú... Nem, nem írom, olvasd el! 😉 Komolyan! Olyan karakter, akit elég nehéz hova tenni. Már fél éve olvastam a könyvet, de hiába soroltam be az egyik kategóriába, vannak olyan cselekedetei, amely miatt azt kell mondanom, hogy hát... nem is tudom... Mert van az a dolog, amire például "mindenki" azt mondja, hogy Hú, ez..., na ezt nem. Pedig de. Te is tudod. Csak éppen magadnak sem vallod be. A társadalmi elvárások megkövetelik azt, amit kifelé kell kommunikálnunk, mert ha másféle módon reagálsz, mint "kell", rossz ember vagy. Mondok példát. Hagyjuk most magára Danielt.


Nő vagyok, anya, feleség. Majdnem 5 évvel ezelőtt állapotos lettem a kisfiammal, majd két évre rá a kislányommal. Minden a cselekvési ütemterv szerint haladt. De! A terhesség... Olvasd el róla a véleményemet egyik korábbi cikkemben. Annyit elárulok, hogy nem pozitív. Ezért érezzem magam rossz embernek? Csak mert nem azt hangoztattam, mint ami elvárható lett volna, hanem amit valóban éreztem? Nem hiszem. 

Valamilyen oknál fogva nekem a negatív karakterek jönnek be. Szerintem ők sokkal kreatívabbak és intelligensebbek, mint a pozitívak. Nincsenek benne az "elvárható" zónában. Ők azok, akik kilépnek, meglepnek, átforgatnak. A gonosz szereplő fog olyat mondani, amire senki nem számít. Egyik kedvencem Loki. Imádom. 😊 A Marvel filmjeiben egyenesen odavagyok azért, ahogy Tom Hiddleston alakítja.

Noizz.hu
Kábé azt látom ezen a képen, hogy "Nem tetszik? Leszarom b*szd meg." 😄

Másik nagy kedvencem (nem ér nevetni) Haseki Hürrem Sultan, vagyis Hürrem szultána. Lehengerlően kezelte a helyzeteket, mondjuk a hatalma is megvolt hozzá. Nyilván nem szép dolog (ejjej), de irigylésre méltóan jó problémamegoldó asszony volt. Hibáztál? Irány a Boszporusz. Talán ez még a jobbik eset, a méreggel együtt. Tudjátok hogyan mentek biztosra valakivel szemben, hogy tutira ne tudjon árulkodni? Az, hogy kivágták a nyelvét még nem igazi biztosíték. Annak érdekében, hogy ne tudja leírni, levágták a kezét is. Ezek nagyon szörnyű dolgok, tudom.
Ha nem is láttad, tudomásod van a török szuperprodukciókról. Szulejmánra és Kösemre gondolok. Kösem dettó. Egyik kedvenc részem, mikor ellenségeinek "Kösem szultána üdvözletét küldi." - mondják az ágyasok, miután kivégezték a szultánákat.

Ranini.tv

Hadd idézzek is ezekből a sorozatokból. Mindegyikben többször is elhangzik ez a párbeszéd:

- Nem is tudom, hogyan mondjam, szultánám!
- Úgy mondd, ahogy volt!
Azóta használom, mióta először meghallottam. Ennyire egyszerű.

No, haladjunk.

Mondok pozitív karaktert is, mert azért azt mégiscsak úgy illik (na ugye, megint az elvárások). Igazából őt sem tudom teljes egészében jónak mondani. De mégis... Majd mindjárt el is mondom, miért. Olvastad már Alexandre Dumas Monte Cristo grófját? Ha nem, nagyon gyorsan állj neki! Életemben azt hiszem ez volt a legmeghatározóbb regény, pedig felnőtt fejjel tettem magamévá.

(Zárójelben: van a regényben egy nagyon érdekes kifejezés, melyet Faria Abbé mond Edmond Dantès-nek. Edmond tesz egy ígéretet az idős embernek, mire később az abbé ezzel a mondattal szabadítja fel a fiatalembert kötelezettségei alól: "Visszaadom a szavát." Imádom, szintén használom.)

Ott tartottunk, hogy Edmond Dantès legyen mondjuk az én kedvenc pozitív karakterem. Aki ismeri a sztorit tudja, hogy ugyanúgy, ahogyan az elején emlegetett Daniel Colson esetében, Monte Cristo grófjánál sem olyan egyértelmű ez a címkézés. Miért? Hát csak azért mert sorra bosszút áll bizonyos embereken. Tesz nagyon csúnya dolgokat is, mégsem tudom érte elítélni. Senkit nem büntet ok nélkül. Mind egy szálig megérdemlik az Edmond által rájuk kiosztott sorsot. De persze a nők itt is bekevernek! Hölgyeim, azért milyen a világ! Nem? 😃 A férfiak képesek lennének egy nőért adni egy országot is. Hány háborút is indítottak szerelemből? Ez az igazi hatalom.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a negatív szereplők általában brutálisan jóképűek. Nézzétek csak meg James Caviezelt, aki a grófot alakította az egyik kései feldolgozásban.

Pinterest
Hoppá... khm...

Az a helyzet, hogy oda jutottam, talán nem is lehet ennyire egyszerűen és élesen elkülöníteni, osztályozni a karaktereket. Hiszen ők is "emberek", és mint az összes valamire való emberben, bennük is ott lakozik a jó és a rossz is, amely minden esetben szubjektív. Maradok annyiban, hogy ez nem konkrétan meghatározható.

A végén szeretnék megemlíteni egy furcsa jelenséget. Mi van akkor, ha a könyv szereplői átlagosak, és hiányzik az antihős? Mert ilyen is van, bizony ám. Sokan emlegetik, hogy miután kitaláltad a főhősödet (akiről valamiért alapból azt kell gondolni, hogy jó), kerekíts mellé egy antihőst, aki felzavarja az állóvizet (tisztára jófejek). Elárulom, mi van akkor, ha nincs antihős. Semmi. Állati klassz regények vannak minden szuperképesség, gonoszság és egyéb nélkül is, pusztán azzal, hogy emberi és hiteles. Olvasd el Kolozsvári Grandpierre Emiltől A burok című könyvet, és meglátod, mire képes egy piros nadrág a szocializmusban.

Ugyan részemről a negatív szereplők a preferáltak, az Instagramon és a Facebookon meghirdetett szavazás eredménye (A jó vagy a rossz karaktereket szeretitek-e jobban?) egyértelműen a pozitív szereplők alá adja a lovat. (A jókra háromszor annyian szavaztatok, mint a gonosz szereplőkre.)

Figyeld a holnapi bejegyzést is, mert nyereményjátékkal jövök!

@kirabook.hu