2019. február 9., szombat


Az utóbbi időben többen is megkerestetek blogolással kapcsolatos kérdésekkel. Összegyűjtöttem a leggyakrabban előkerülő dilemmákat.

Érdemes belekezdeni?

Mindenképpen.
A bloggereket nagyon sokféle szempontból csoportosíthatjuk. Az egyik ilyen felosztásban két nagy társaságot különíthetünk el egymástól. Vannak, akik "maguknak" írnak, vagyis nem számít, hányan olvassák az oldalt, saját örömükre, aktív kikapcsolódásként vezetik az internetes naplót. A többiek olyan blogra vágynak, amely sok látogatóval, olvasóval rendelkezik. 
Bármelyik csoportba is tartozol, ha úgy érzed, szeretnél blogot vezetni, mert örömöd leled benne, azonnal kezdj neki! Nincs veszítenivalód. Amennyiben útközben rájössz, ez mégsem a Te világod, bezársz és kész. Egy ilyen felület kezelésével, szerkesztésével mindenképpen csak tanulhatsz.

Milyen időközönként írjak cikket?

Attól függ, mi a célod.
Ha magad szórakoztatására írsz, akkor teszel közzé írást, amikor akarsz.
Amennyiben szeretnél folyamatosan látogatott oldalt, jól teszed, ha rendszeresen jelentetsz meg cikkeket.
Nincs szabály arra, hogy milyen gyakran kell ezt megtenned. A hozzáértő emberek azt mondják, hogy naponta, vagy kétnaponta, akárhánynaponta... Szerintem ebben az esetben nem a gyakoriságnak van jelentősége, hanem a rendszerességnek. Úgy vélem, a heti egy poszt teljesen működőképes. Amikor már van kialakult olvasótáborod, várni fogják az új megjelenéseket, de olyan időközönként, ahogyan azt Tőled megszokhatták.
Ebben az esetben is érvényes az aranyszabály, miszerint "A minőség számít, nem a mennyiség."

Mennyi tartalom legyen rajta, hogy érdemes legyen nyilvánossá tenni?

Ez attól függ, milyen az oldalad felépítése.
Azt szoktam javasolni, hogy minden gombhoz/témához/címkéhez legyen legalább két-három írás. Ez azért lenne fontos, mert ha megosztasz egy bejegyzést pl. Facebookon, és a felhasználó ráklikkel, nagy eséllyel akar majd olvasgatni mást is az oldalon. Elkezd kattintgatni, és ha nem talál tartalmat, kiábrándul, majd valószínűleg vissza sem tér.



Egy főtéma legyen? Vagy lehet több is?

Mindegyik jó megoldás lehet, ha releváns tartalommal töltöd fel. 

Mi legyen a téma? Miről írjak?

Magadból indulj ki.
Mindenképpen olyan dolgokról írj, amiben hiteles tudsz lenni. Jómagam imádok olvasni, írni, szöveget gondozni, blogolni stb., de - többek között - nem értek a cukrászathoz, vagyis nem fogok sütéstechnikai, vagy Hogyan kell...-féle cikksorozatokat írni ebben a témában. Meg tudnám oldani, de nem érezném jól magam benne, és sokszoros energiával járna az elkészítése egy-egy bejegyzésnek.
Tehát ne aszerint keress témát, ami nagyon népszerű, hanem az alapján, amiben te jó vagy.

Hány gomb legyen? Hol legyen?

Hadd legyek most közhelyesen sablonos... "A kevesebb néha több." 
Mindenképpen maradjon átlátható az oldal. Semmiképpen nem javaslom azt. hogy az oldal tetején látható navigációban egy sornál több gombod legyen. Használj inkább algombokat, vagy címkefelhőt, esetleg a főmenün kívül az oldalsávban linklistát.
Amit ne felejts le: Főoldal, amely visszanavigál a kezdőoldalra; Kapcsolat, mert nagyon idegesítő, ha nem tudnak elérni az olvasóid; Rólam, vagy valamilyen bemutatkozó oldal, mert a látogatók szeretik tudni, kit olvasnak.

Amennyiben nem találtál választ a benned kavargó és megválaszolatlan kérdésekre, vagy esetleg teljesen más a véleményed, írd meg nekem! Talán tudok segíteni, és én is szívesen tanulnék tőled!

*** Köszönöm, ha megosztod! ***

2019. február 8., péntek

KiraBook
Amikor azt írtam Instagramon, hogy Bob Goff könyve a legjobb időszakban érkezett az életembe, még nem gondoltam, mennyire igaz lesz ez egy-két hét leforgása után.

A szeretet cselekszik című könyvet a Kiskapu Kiadó adta ki 2018-ban. Eredeti címe Love does, a fordítást Trója Noéminek köszönhetjük.

Bob Goff a Love Does Alapítvány igazgatója, leszokóban lévő ügyvéd, iskolaalapító, az ugandai és szomáliai gyerekek jogaiért küzdő harcos és Uganda tiszteletbeli konzulja. Feleségével, édes Mariával és gyermekeikkel San Diegóban él, és mindig valamilyen hóbortos terven töri a fejét.

Nem regényről van szó, nem is riportkötetről. A legjobb kifejezés a műfaj meghatározásához számomra a használati utasítás, de az is inkább segédlet. A szerző saját élményei alapján szedte össze azokat az élethelyzeteket, melyek így vagy úgy mindenkivel vagy bárkivel megtörténhetnek. Egyszerűen leírta, mi történt vele, kik segítették, milyen következtetéseket vont le az adott szituációból. Első gondolatként az jutott az eszembe, hogy (túlzással ugyan) úgy működik, mint a Biblia. 

Miután elolvastam, nem tettem fel a polcra. Ott van az éjjeliszekrényen, a kezem ügyében. Van, amikor rossz napom van, de tényleg nagyon rossz. Akkor a kezembe veszem, kinyitom, és belelapozok. Nagyjából tudom, hol mi található benne, így újra elolvasom az aktuális részt, mely utat mutathat. 

KiraBook
Ugyanúgy, ahogyan egy regény, minden alkalommal mást jelent számunkra, ez a könyv is attól függően segít megoldást találni, hogy milyen állapotban és körülmények között olvassuk.

Ez egy olyan írás, amely rengeteg kérdést vetett fel bennem. Gyakorlatilag minden egyes fejezete megkérdőjelezett valamit az életemben. Néhány történettel azonosulni tudtam, némelyikre irigy voltam. Volt olyan, melynek következtetésével nem értettem egyet, s olvashattam még magyarázatra szoruló részleteket is. Ezek utóbbiak gondolkodtattak el leginkább.

Egyik kedvenc idézetem a kötetből a következő:
Sokáig azt hittem, hogy Isten ajtók nyitásával és csukásával mutatja a számunkra kijelölt utat. Ma már tudom, néha azt várja el, hogy tokostul döntsük be a csukott ajtókat.
Na ez az, amit nagyon el tudok fogadni, és mégis a legnehezebben kezelem. Miért?
Ki, vagy mi segíthet abban, hogy észrevegyem a jeleket? Honnan tudjam én, hogy az adott szituációban Isten azt akarja-e, hogy hagyjam a csukott ajtót, menjek a nyitott felé, vagy pedig egy lépést se távolodjak az elzárt helyzettől, hanem döntsem be azt a kaput?

A jó könyv ismérve, hogy - a szórakoztatáson túl - elgondolkodtat. Ez a kötet pedig éppen azt teszi. Megható, átgondolásra késztet, mérlegelésre sarkall, előre hajt, felszólít az Életre és élni akarásra. Beleköltözteti a kismanót a fejünkbe, aki azt suttogja folyton "Szeress, segíts, légy boldog, s tégy másokat is azzá!"
KiraBook
Kell, hogy higgyünk a jóban, hinnünk kell a szeretet erejében, s abban, hogy a fizikai jelenlét, konkrét cselekedet az, mely segít és erőt ad.


Sokáig meg akartam változtatni az embereket. Ma már csak velük akarok lenni.
Sokáig azt hittem, hogy elég lesz, ha egyszerűen csak hiszek. Ma már tudom, hogy Jézus azt szeretné, ha részt is vennék.
Sokáig azt hittem, hogy a legtöbb helyre meghívóval tudok csak bejutni. Ma már tudom, hogy régóta meg vagyok híva.
Sokáig azt hittem, hogy elvétettem a célt és ezzel magamra vontam Isten haragját. Ma már tudom, hogy a "cél elvétése" egy ostoba hasonlat.

Ajánlom mindenkinek, aki hisz Istenben, vagy bármi másban, de annak főleg, akinek szüksége van valamire, amiben hihet.


Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzést!



Szeretettel:
Kira

2019. január 14., hétfő



A nyelv felépítését és a nyelvtant mindig is a matematikához hasonlónak láttam, szabályszerűségei és logikája miatt. Időnként majdnem az is felmerül bennem, hogy matematikai képletekkel minden leírható és minden dolog működésében lehet szabályszerűséget találni.

Miért lenne ez másképpen a történetekkel?

Gondoljunk bele: az agyunk működik (jobb esetben 😃) valamilyen módon, szinten, eredményességgel. A nyelvtani szabályok követik ezt a működést, hiszen vannak olyan elemei egy szövegnek, mint például a kohéziós (összetartó) erő, melyek értelmezhetővé teszik azt. 
Ugyanez vonatkozik a szöveg felépítésének sorrendiségére is. Egy mese nem lesz feldolgozható az agyunknak, ha így kezdjük:

Miután a királyfi feleségül vette a királylányt, boldogan éltek, míg meg nem haltak. Egyszer volt, hol nem volt...

Persze ez rendkívüli módon sarkítja ki a kérdést, de szerintem mindannyian egyetértünk ezzel, hiszen ezt így nem értjük.

Ebben a bejegyzésben szeretnék Veletek megismertetni néhány olyan történetnyelvtant, melyekkel (elvileg) minden lehetséges történet előállítható.


A történetnyelvtan a történet részeit és ezek kapcsolatát próbálja megjeleníteni oly módon, hogy a történetszerkezetet szabálykészletként formalizálja.

Nézzük először Thorndyke történetnyelvtanának leképezési szabályait:

A Történet ebből a négy elemből áll: Helyzet+Téma+Cselekmény+Megoldás
A felsorolásból elsőként a Helyzetet vizsgáljuk, mely már alacsonyabb szintű elemeket tartalmaz: Szereplők, Hely és az Idő.
A Téma (Esemény*+Cél) a főszereplő Célja egy sor (opcionális) Eseménnyel, amelyeket elindít.
A történet Cselekménye Epizódok* sorozatából áll. Az Epizód pedig Alcélból, többszöri Próbálkozásból* és Eredményből áll. A Próbálkozás Események vagy Epizódok sorozata.

Mandler és Johnson nyelvtanában a történet elsődlegesen két részre osztható: Helyzetre és Eseményszerkezetre, mely Epizódokból áll, ezek mindegyike pedig Kezdetre, Kibontakozásra,  és Befejezésre bontható.
A Kibontakozásnak két eleme van: a Reakció és a Célhoz Vezető Út. Ez utóbbi Próbálkozásból és Kimenetelből tevődik össze.
Minden történetnek 6 csomópontja van, melyek sorrendben a következők: Helyzet, Kezdet, Reakció, Próbálkozás, Kimenetel és Befejezés.

Stein és Glenn nyelvtanának kiindulópontja: Helyzet és Epizód. Az Epizódnak pedig további öt kategóriája az indító esemény, belső válasz, próbálkozás, következmény és reakció. Az Epizódokat a történetben az ÉS, az AZUTÁN és a MIVEL kapcsolja össze.
Lássunk erre egy példát.


A tigris bajusza
Volt egyszer egy asszony, aki az erdőben élt. (Helyzet)
Egy nap felkapaszkodott  a hegyre, és meg sem állt a magányos tigris barlangjáig. (Indító esemény)
Igazából nem a tigrist kívánta meglátogatni, hanem egy szőrszálat akart szerezni a tigris bajuszából. (Belső válasz)
Letett egy vödör ennivalót a barlang nyílásában, és lágy hangon énekelni kezdett. (Próbálkozás)
A magányos tigris előbújt a barlangjából. Úgy elbűvölte a dal, hogy teljesen belefeledkezett. Akkor egy óvatlan pillanatban az asszony kirántott egy szőrszálat a tigris bajuszából, és uccu neki, futásnak eredt. Futott, ahogy csak bírt. (Következmény)
Tudta, hogy a cselvetése bevált, és nagyon boldognak érezte magát. (Reakció)

Ezt a koreai népmesét bővebb változatban is megtaláltam, ahol fény derül például arra is, miért kellett az asszonynak a tigris bajusza. 

A fent olvasható mese egy nyelvtanilag tökéletes történet, Stein és Glenn nyelvtanának mind a hat elemét tartalmazza, és a megfelelő sorrendben mutatja be, ennél fogva jól érthető, gördülékeny.

Hogy egy történetíró számára valóban használhatóak-e ezek az előre leképezett sablonok, azt már ők döntsék el.

(A bejegyzést Dr. Tóth László: Az olvasás pszichológiai alapjaicímű könyv alapján írtam)

2019. január 13., vasárnap

21. Század Kiadó
John Updike A terrorista című regényét - mely eredetileg 2006-ban jelent meg - a 21. Század Kiadó adta ki legutóbb, 2018-ban. Ismert világunk egyik fő meghatározója és legfőbb globális veszélye a terrorizmus, tehát a megjelenést követő tizenkét év távlatából is aktuális a téma.

Updike termékeny és sokoldalú író, hisz számos regénye mellett költeményeket, novellákat és tanulmányokat is írt. Több sorozat is a fűződik nevéhez, mint például a mostanában újra megjelenő Nyúl-regények, valamint a sokak számára bizonyosan ismerős Eastwick-regények közül az Az eastwicki boszorkányok, melyből 1987-ben film is készült.

Az író A terrorista című történettel rendkívül megosztóan vetíti elénk Ahmad, az arab származású fiatal egy életszakaszát, melyben a terroristává válás folyamatát figyelhetjük meg. Updike ijesztően jól belehelyezkedik a fiú szemszögébe, egyértelmű, hiteles képet fest belső kétségeiről, saját vallásához (és a többi hithez) való viszonyáról.

A regény a középiskolás Ahmad gondolataival kezdődika fiú korábbi életéről csak később kapunk információkat -, mely már az első mondatoknál egyértelműsítik a fiú hozzáállást környezetéhez. 

Ördögök, gondolja Ahmad. Ezek az ördögök el akarják venni az Istenemet. A lányok a Belvárosi Középiskolában naphosszat csak riszálnak és vigyorognak, és közszemlére teszik a puha testüket és a kísértő hajukat.

Mindvégig érezni megvetését a társadalom felé, melyben élni kényszerül és az azt alkotó emberek iránti ellenszenvet. Olvasás közben a főszereplő karakterét illetően folyamatosan kettősség kavargott bennem, melytől akkor sem tudtam szabadulni, miután befejeztem a regényt.

Ahmad jó vagy rossz ember?

Lehet ennyire feketén-fehéren látni valakit, személyiséget, vagy egy társadalmi jelenséget? Élhetünk közhelyekkel, mondhatjuk, hogy az éremnek két oldala van. Kategorizálhatunk, és lefedhetünk mindent sablonokkal. Működhetünk sémák szerint, úgy, ahogyan az elő van írva. Attól függően leszünk jók vagy rosszak, hogy megfelelünk-e vagy sem? Apropó. Kinek is kell megfelelni?

A történetben több ember életébe nyerhetünk bepillantást, más résztvevők szemszögéből is láthatjuk az eseményeket. Updike időnként nyers naturalizmussal tolja az arcunkba a valós, életszerű párbeszédeket, melyeken egyesek megbotránkozhatnak, azonban mindannyian tudjuk, hogy ezek valójában is így zajlanak.
21. Század Kiadó
Mivel ilyen kényes témáról van szó, felmerülhet a kérdés, hogy a karaktereknek milyen jellemfejlődési íve lehet egy ilyen történetben, főleg a főszereplőt, Ahmadot illetően. Lehet-e fejlődésnek nevezni, mikor valaki 

az Egyenes Úton halad

és közben olyan valakivé válik, aki elveszi mások életét?
Az író rendkívüli részletességgel jeleníti meg a belső vívódásokat, lelki töréseket, a mindennapi átlagember hétköznapi gondolatait.

– Igyekszem az Egyenes Úton járni – vallja be Ahmad. – Ebben az országban nem könnyű. Túl sok az ösvény, túl erőszakosan árulnak túl sok felesleges dolgot. A szabadsággal dicsekszenek, de a szabadság, amelynek nincsen célja, egyfajta börtön.

Bepillanthatunk családi konfliktusokba, elhanyagolt kapcsolatokba, végigkövethetjük, hogy ezeknek milyen következményei lehetnek az adott helyzetben és környezetben.

Feladja az olvasónak a leckét, hiszen a történet végére érve nem tudjuk eldönteni, hogy kedveljük-e Ahmadot amellett, hogy tetteit mindenképpen megkérdőjelezzük. Valahogy, mintha nem tudnánk teljes bizonyossággal hibáztatni azért amilyen, és amit tesz. A civilizált társadalmak erkölcsi mutatói szerint el kellene, hogy ítéljük. Ezzel John Updike "ki is verte a biztosítékot" néhány helyen, hiszen felmerülhet a gondolat, miszerint egy terroristát jó fényben, szimpatikusnak próbál meg feltüntetni. 

Updike történetének titka talán abban rejlik, hogy nem áll egyik oldalra sem, nem ítélkezik senki fölött, mindössze bemutatja a hátteret, a tényeket és a lehetséges kimenetelt.

És még néhány értékes, megfontolandó gondolat a könyvből:

Nem gondolja, hogy az emberek megtalálják a lehetőségeiket, mint a víz a szintjét? Sose hittem abban, hogy az emberek agyagkoloncok, amelyeket formázni kell. A forma belül van az első pillanattól.

Ennek a hanyatló és gyökértelen társadalomnak az egyik jellemző tulajdonsága az apák hiánya; elképzelése az apaságról nem bírhatja rá a férfiakat, hogy hívek maradjanak a családjukhoz.

Ha van valami baj ebben az országban – bár nem mondom, hogy lenne, bármelyik másikhoz képest, Franciaországot és Norvégiát is beleértve –, akkor az az, hogy túl sok jogunk van, és túl kevés kötelességünk.

A történet agymozgató, mély gondolatokra sarkall, nem egy felületesen olvasható olcsó kis sztori.




2019. január 4., péntek


RÉGÉSZ A PÁCBAN... ARCHEOLOGIST IN THE LURCH
Újrakiírás
Tollforgató Online Lapcsoport:
Tollforgató Irodalmi Lap
Tollforgató Történelmi Lap
Tollforgató Ókor Történelmi Lap
Tollforgató Művészeti Lap
Tollforgató Lapcsoport Régész a pácban projekt - Archaeologist in the lurch project
Arany-, Ezüst-, Bronzkincsek a világon - Gold, Silver, Bronze Treasures in the World

Egy Csepp Élet Online Magazin
Online lapjaim főszerkesztő-tulajdonosaként nemzetközi pályázatot írok ki kizárólag online anyagok és alkotások online bemutatására, kötetlen témában és műfajban, régészetiművészettörténeti megközelítésben, főként környezetvédelmi, történelmi, régészeti, néprajzi stb. témában.
A művészeti alkotások anyaga (kő, bronz, fémek, ásványok, textil, papír, fa stb...) is kötetlen lehet, de online bemutatást kérek - videó-, fotóanyag vagy bírálat, alkotásbemutatás, portfolió, könyv, novella, glossza, stb. műfaji és műnemi megkötés nélküli formában.
Minden olyan anyagot várok, amely tudományos, ismeretterjesztő, szépirodalmi, néprajzi, zenei, és más témában a Kárpát-medence kastélyaival foglalkozik az őskortól napjainkig.

A beküldött anyagok a lapok honlapjaira, blogjaira, és Facebook oldalaira is felkerülnek.
A pályázat folyamatos, az alkotásokat folyamatosan várom a tollforgato.lap@gmail.com, a tollforgato.toertenelmi@gmail.com, a tollforgato.lapcsoport@gmail.com regesz.a.pacban@gmail.com és rubinvirag@gmail.com email címeken.
A kérdéseket is ezeken az elérhetőségeken lehet feltenni.

A pályázat nevezési díja 1500 Ft, amelyet a https://www.paypal.me/evica920 linken lehet fizetni, a PayPal szabályzata szerint.
A fizetéshez beírandó email cím: bluerosepurpleflower@gmail.com (Szükség esetén utalási címet adok!)
A pályázat értékelése zsűrizéssel történik, online szavazások után.
Az első három helyezetten kívül közönségdíj is kiosztásra kerül.
A pályázók díjazását felajánlásokból szeretném megoldani, amelyre céges és magán jelentkezéseket és felajánlásokat is várok, a fent megadott email elérhetőségeken is.

A támogatók a lap partnereinek és együttműködőinek névsorára felkerülnek.
Várom a pályázati anyagokat és alkotásokat, valamint a támogatók jelentkezését, valamint minden ötletet szívesen veszek!

@kirabook.hu