2017. október 19., csütörtök

A folyamatközpontú írás


A folyamatközpontú írás magára az alkotás folyamatára helyezi a hangsúlyt. Miért jó ez? Mert kreativitást fejleszt, elmélyít. Ha megértjük az írás szakaszainak hogyanjait és miértjeit, mindezt pedig a saját munkamorálunk és stílusunk jegyében képesek vagyunk kamatoztatni, sokat fejlődhetünk.

Persze, felmerülhet Benned, hogy mindenki tudja a hogyant is, meg a miértet is, sőt, még arról is sokaknak tudomása van, milyen a szöveg szerkezete, működése. Rengeteg információ lapul passzív tudásként az elménkben, amelyek iskolából maradtak vissza, és nem is tudjuk, hogy tudjuk.

Ismét felteszem a költői kérdést: Mire jó ez a módszer? Sok mindenre. Az írás technikai részén túl önismeret elmélyítésére, szórakozásra, kreativitás fejlesztésére. Jogos a következő is: Hogyan gyakoroljam? Erről egy következő cikkemben fogok bővebben írni, sőt, konkrét feladatokat is mutatok majd Neked.


Mint minden módszernek, ennek is megvannak a szakaszai, amelyek segítenek eljutni a végeredményig. A saját (bővített) módszerem szerint ezek a következők:

1. Ötlet (brain stormingolj!)
2. Tervezés
3. Vázlat (elhagyható)
4. Szöveg megírása (első piszkozat)
5. Első ellenőrzés
6. Javítás (második piszkozat)
7. Második ellenőrzés
8. Hangos felolvasás
9. "Aludj rá egyet!"
10. Szerkesztés
11. Közreadás

Nos, elég alapos és hosszú a lista, de nem kell megijedni. Lehet, hogy nem is tudsz róla, de te is hasonlót alkalmazol. A lényeg, hogy az írás folyamán több piszkozatot is írsz, nem feltétlenül csak kettőt. Amíg a hangos felolvasásnál érzed, hogy valami nem stimmel, addig mindig dolgozd át a szövegedet.

Érdemes keresni olyan embert, aki elolvassa, és megjegyzéseket fűz hozzá, észreveszi az esetleges helyesrási és stilisztikai hibákat. Sőt, javaslom, hogy több teljesen eltérő embertípust kérj fel erre, mert mindenki mást lát meg egy szövegben. Ha regényt írsz, keress például egy informatikust, mert ő nagy valószínűséggel észre fogja venni az objektív ütközéseket.

A folyamatközpontú írás és a kritikai gondolkodás kéz a kézben járnak. Van előzetes tudásod, affinitásod és készséged írni, ezért fogtál bele. Azonban, ha módod van rá, fogadd meg a fenti tanácsot, miszerint ellenőriztesd a tényszerű elemeket. 


Egyik előző cikkemben szóltam a regényírási technikákról, javaslom, olvasd el azt is.

Néhány kéretlen tanács azzal kapcsolatban, mit ne tegyél:
- ne kérd önjelölt szakemberek véleményét,
- azt hidd el, amit a potenciális próbaolvasóid mondanak, ne arra alapozz, amit Facebookos csoportokban hozzáfűznek az írásodhoz,
- saját tapasztalatom szerint nem érdemes olyan szubjektív elemeket véleményeztetni, mint maga a sztori, karakter stb., mert lehet, hogy megtalálod a tízből azt az egy embert, akinek nem tetszik. Csakis az objektív oldalát vizsgáltasd: logikai ütközés, tipográfia, helyesírás stb.
- amiben soha ne kételkedj, az te saját magad és a képességeid legyenek!

Kitérő megjegyzés:
Nem értek egyet azokkal, akik ellene vannak a szerkesztetlen, javítatlan magánkiadású könyveknek. Ez egy szolgáltatás, amit bárkinek joga van igénybe venni. Amennyiben valaki megelégszik egy ilyen típusú kötet kiadásával, az nyugodtan tegye meg. Nem gondolom, hogy bárkinek a kárára van ezzel. Ha annyira rossz, úgysem fogják megvenni, ha jó, akkor meg tényleg csak nyert vele az emberiség. Nem fog vevőket elvenni egy profi (vagy magáról azt gondoló) író elől sem.

Az a legjobb érzés, mikor valaki azért ír, mert szereti csinálni, bizonyos érzéseket, megelégedést vált ki belőle. Nem feltétlenül kell kényszerből tenni, ne vegyük el senki kedvét azzal, hogy leszóljuk. Mint említettem már sokszor, az írás rendkívül jó terápiás és önismereti eszköz. Nem szabad megfosztani ettől senkit!

Úgyhogy, hajrá Mindenki!
Írjatok!

@kirabook.hu