Az Ószövetség az egész ókori héber irodalom foglalata: ami ebből az irodalomból fennmaradt, az a Biblia által maradt fenn. Az Újszövetség az ókeresztény irodalom időben és rangban egyaránt legelső válogatása. A Biblia összeállításának szempontja nem annyira irodalomtörténeti, mint inkább vallási volt. A Biblia az egyházi használat révén lett egységes, s ennek révén emelkedett a "szent" könyv rangjára és tekintélyére. A keresztény keleten a szír fordítás terjedt el. Az egyes nemzeti nyelvű fordítások diadala a humanizmus és a reformáció idején következett el. A humanista filológia - Erasmus és a kor hebraistái - az eredeti szöveget állították előtérbe, s a reformáció az eredetiből készült fordításokat terjesztette. Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája a nemzeti nyelvű irodalom történetében is mérföldkonek számított. Ehhez képest a későbbi, a Vulgatából készült fordítások, mint például a Káldi Györgyé, visszalépést jelentenek.