A címre visszautalva rögtön tisztáznám, hogy nem tudom pontosan, mit szeretnék tudatni. Lehet, hogy egyszerűen csak úgy érzem, meg kell osztanom a gondolataim.
Kezdem egy aktuálissal, és mondok valami nagyon "meglepő" dolgot: 2020-at írunk már 4. napja. Na, hát én nem szeretnék több szót pazarolni rá. Nem összegzek, nem fogadok meg semmit. Az egyetlen gondolatom, ami ehhez kapcsolódik az, hogy mindjárt vége a téli szünetnek. Sajnos. Ugyan, ezt a problémakört a "sötét" oldalról élem meg, mivel pedagógus vagyok, de lehet, hogy jobban irtózom a kezdéstől, mint a gyerekek. Ez a visszás érzés pedig nem miattuk van. Mondjuk azt sokan tudják, hogy nem könnyű manapság a pedagógusok helyzete, ezért nem is kezdek panaszkodni.
Hadd utaljak a bejegyzés képére is. Saját alkotásom, aktív kikapcsolódás eredménye az ünnepi időszakban. Büszke vagyok rá, hiszen első alkalommal próbálkoztam vele. Valójában nem is értem, miért nem olyan dolgokat csinálok ritka szabadidőmben, melyek feltöltenek energiával. Például az írás, a kézműveskedés, videószerkesztés, blogolás stb. Határozottan úgy gondolom, hogy több időt kell ilyesmire fordítanom. A családom érdekei is ezt kívánják meg, hiszen senki nem akar stresszes, energiavámpír, melankólikus anyukát, feleséget.
Haladjunk.
Van több projektem, is, amelybe belevágtam - rossz tulajdonságom, hogy nehezen veszem magam rá a folytatásra. Ezek a dolgok inkább a munkámhoz, szakmához kapcsolódnak. Ilyen például egy munkafüzet összeállítása Irene Adler: Sherlock, Lupin és én című könyvéhez. Nyári olvasmánynak adtam fel a hatodikosoknak az Időfutárral együtt. Ez utóbbiról olvasónaplót kellett készíteni, az előbbit pedig ennek a munkafüzetnek a segítségével tervezem feldolgozni. Eddig jónak tűnik, változatos feladatokat sikerült összeállítanom minden fejezethez. Vagyis pontosan eddig 4 fejezethez. Nagyon nagy lendülettel álltam neki ennek is, jól is ment, aztán egy nap elmaradt. Újra bele kell vetnem magam! Már csak azért is, mert a nyolcadikosok olvasmányaival ugyanez a szándékom. Velük Colleen Hoover és Tarryn Fisher Soha, de soha és Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című könyvét fogom olvasni.
Iskolához, tanításhoz több elgondolásom is van, lehet, hogy majd bővebben is ki fogom őket fejteni. Például az erkölcstanórákon népszerű filmek feldolgozása. Olyan filmeké, amelyket a gyerekek is szívesen néznek. Egy ilyen jó élményem volt A beavatott című film levetítése. 4-5 szempont/probléma/kérdés mentén kell megfigyelni az eseményeket, utána megbeszéljük, feladatokkal feldolgozzuk.
Néhány hónappal ezelőtt belevágtam egy nagy megvalósításba is, mellyel a jövőben sok tervem van. Itt tudhatsz meg róla többet: www.itthontanulok.hu
A másik szakmai területem, az írás, szöveggondozás esetében is vannak további elgondolásaim. Szerencsére ehhez köthetően szintén akad munkám. Vannak tipikusan előforduló, szinte állandó jelleggel visszatérő hibák, melyeket megfelelő útmutatás mellett a kezdő írók eleve el tudnak kerülni az alkotás folyamata közben. Nekik is szeretnék segíteni.
Valójában én állandóan tele vagyok tervekkel, reformgondolatokkal, melyeket igyekszem tesztelni. Sajnos a legtöbb alkalommal én magam vagyok az akadályozó, mert nincs kitartásom. Lehet, hogy valamit mégis meg kellene fogadnom újév alkalmával?
