2019. február 9., szombat


Az utóbbi időben többen is megkerestetek blogolással kapcsolatos kérdésekkel. Összegyűjtöttem a leggyakrabban előkerülő dilemmákat.

Érdemes belekezdeni?

Mindenképpen.
A bloggereket nagyon sokféle szempontból csoportosíthatjuk. Az egyik ilyen felosztásban két nagy társaságot különíthetünk el egymástól. Vannak, akik "maguknak" írnak, vagyis nem számít, hányan olvassák az oldalt, saját örömükre, aktív kikapcsolódásként vezetik az internetes naplót. A többiek olyan blogra vágynak, amely sok látogatóval, olvasóval rendelkezik. 
Bármelyik csoportba is tartozol, ha úgy érzed, szeretnél blogot vezetni, mert örömöd leled benne, azonnal kezdj neki! Nincs veszítenivalód. Amennyiben útközben rájössz, ez mégsem a Te világod, bezársz és kész. Egy ilyen felület kezelésével, szerkesztésével mindenképpen csak tanulhatsz.

Milyen időközönként írjak cikket?

Attól függ, mi a célod.
Ha magad szórakoztatására írsz, akkor teszel közzé írást, amikor akarsz.
Amennyiben szeretnél folyamatosan látogatott oldalt, jól teszed, ha rendszeresen jelentetsz meg cikkeket.
Nincs szabály arra, hogy milyen gyakran kell ezt megtenned. A hozzáértő emberek azt mondják, hogy naponta, vagy kétnaponta, akárhánynaponta... Szerintem ebben az esetben nem a gyakoriságnak van jelentősége, hanem a rendszerességnek. Úgy vélem, a heti egy poszt teljesen működőképes. Amikor már van kialakult olvasótáborod, várni fogják az új megjelenéseket, de olyan időközönként, ahogyan azt Tőled megszokhatták.
Ebben az esetben is érvényes az aranyszabály, miszerint "A minőség számít, nem a mennyiség."

Mennyi tartalom legyen rajta, hogy érdemes legyen nyilvánossá tenni?

Ez attól függ, milyen az oldalad felépítése.
Azt szoktam javasolni, hogy minden gombhoz/témához/címkéhez legyen legalább két-három írás. Ez azért lenne fontos, mert ha megosztasz egy bejegyzést pl. Facebookon, és a felhasználó ráklikkel, nagy eséllyel akar majd olvasgatni mást is az oldalon. Elkezd kattintgatni, és ha nem talál tartalmat, kiábrándul, majd valószínűleg vissza sem tér.



Egy főtéma legyen? Vagy lehet több is?

Mindegyik jó megoldás lehet, ha releváns tartalommal töltöd fel. 

Mi legyen a téma? Miről írjak?

Magadból indulj ki.
Mindenképpen olyan dolgokról írj, amiben hiteles tudsz lenni. Jómagam imádok olvasni, írni, szöveget gondozni, blogolni stb., de - többek között - nem értek a cukrászathoz, vagyis nem fogok sütéstechnikai, vagy Hogyan kell...-féle cikksorozatokat írni ebben a témában. Meg tudnám oldani, de nem érezném jól magam benne, és sokszoros energiával járna az elkészítése egy-egy bejegyzésnek.
Tehát ne aszerint keress témát, ami nagyon népszerű, hanem az alapján, amiben te jó vagy.

Hány gomb legyen? Hol legyen?

Hadd legyek most közhelyesen sablonos... "A kevesebb néha több." 
Mindenképpen maradjon átlátható az oldal. Semmiképpen nem javaslom azt. hogy az oldal tetején látható navigációban egy sornál több gombod legyen. Használj inkább algombokat, vagy címkefelhőt, esetleg a főmenün kívül az oldalsávban linklistát.
Amit ne felejts le: Főoldal, amely visszanavigál a kezdőoldalra; Kapcsolat, mert nagyon idegesítő, ha nem tudnak elérni az olvasóid; Rólam, vagy valamilyen bemutatkozó oldal, mert a látogatók szeretik tudni, kit olvasnak.

Amennyiben nem találtál választ a benned kavargó és megválaszolatlan kérdésekre, vagy esetleg teljesen más a véleményed, írd meg nekem! Talán tudok segíteni, és én is szívesen tanulnék tőled!

*** Köszönöm, ha megosztod! ***

2019. február 8., péntek

KiraBook
Amikor azt írtam Instagramon, hogy Bob Goff könyve a legjobb időszakban érkezett az életembe, még nem gondoltam, mennyire igaz lesz ez egy-két hét leforgása után.

A szeretet cselekszik című könyvet a Kiskapu Kiadó adta ki 2018-ban. Eredeti címe Love does, a fordítást Trója Noéminek köszönhetjük.

Bob Goff a Love Does Alapítvány igazgatója, leszokóban lévő ügyvéd, iskolaalapító, az ugandai és szomáliai gyerekek jogaiért küzdő harcos és Uganda tiszteletbeli konzulja. Feleségével, édes Mariával és gyermekeikkel San Diegóban él, és mindig valamilyen hóbortos terven töri a fejét.

Nem regényről van szó, nem is riportkötetről. A legjobb kifejezés a műfaj meghatározásához számomra a használati utasítás, de az is inkább segédlet. A szerző saját élményei alapján szedte össze azokat az élethelyzeteket, melyek így vagy úgy mindenkivel vagy bárkivel megtörténhetnek. Egyszerűen leírta, mi történt vele, kik segítették, milyen következtetéseket vont le az adott szituációból. Első gondolatként az jutott az eszembe, hogy (túlzással ugyan) úgy működik, mint a Biblia. 

Miután elolvastam, nem tettem fel a polcra. Ott van az éjjeliszekrényen, a kezem ügyében. Van, amikor rossz napom van, de tényleg nagyon rossz. Akkor a kezembe veszem, kinyitom, és belelapozok. Nagyjából tudom, hol mi található benne, így újra elolvasom az aktuális részt, mely utat mutathat. 

KiraBook
Ugyanúgy, ahogyan egy regény, minden alkalommal mást jelent számunkra, ez a könyv is attól függően segít megoldást találni, hogy milyen állapotban és körülmények között olvassuk.

Ez egy olyan írás, amely rengeteg kérdést vetett fel bennem. Gyakorlatilag minden egyes fejezete megkérdőjelezett valamit az életemben. Néhány történettel azonosulni tudtam, némelyikre irigy voltam. Volt olyan, melynek következtetésével nem értettem egyet, s olvashattam még magyarázatra szoruló részleteket is. Ezek utóbbiak gondolkodtattak el leginkább.

Egyik kedvenc idézetem a kötetből a következő:
Sokáig azt hittem, hogy Isten ajtók nyitásával és csukásával mutatja a számunkra kijelölt utat. Ma már tudom, néha azt várja el, hogy tokostul döntsük be a csukott ajtókat.
Na ez az, amit nagyon el tudok fogadni, és mégis a legnehezebben kezelem. Miért?
Ki, vagy mi segíthet abban, hogy észrevegyem a jeleket? Honnan tudjam én, hogy az adott szituációban Isten azt akarja-e, hogy hagyjam a csukott ajtót, menjek a nyitott felé, vagy pedig egy lépést se távolodjak az elzárt helyzettől, hanem döntsem be azt a kaput?

A jó könyv ismérve, hogy - a szórakoztatáson túl - elgondolkodtat. Ez a kötet pedig éppen azt teszi. Megható, átgondolásra késztet, mérlegelésre sarkall, előre hajt, felszólít az Életre és élni akarásra. Beleköltözteti a kismanót a fejünkbe, aki azt suttogja folyton "Szeress, segíts, légy boldog, s tégy másokat is azzá!"
KiraBook
Kell, hogy higgyünk a jóban, hinnünk kell a szeretet erejében, s abban, hogy a fizikai jelenlét, konkrét cselekedet az, mely segít és erőt ad.


Sokáig meg akartam változtatni az embereket. Ma már csak velük akarok lenni.
Sokáig azt hittem, hogy elég lesz, ha egyszerűen csak hiszek. Ma már tudom, hogy Jézus azt szeretné, ha részt is vennék.
Sokáig azt hittem, hogy a legtöbb helyre meghívóval tudok csak bejutni. Ma már tudom, hogy régóta meg vagyok híva.
Sokáig azt hittem, hogy elvétettem a célt és ezzel magamra vontam Isten haragját. Ma már tudom, hogy a "cél elvétése" egy ostoba hasonlat.

Ajánlom mindenkinek, aki hisz Istenben, vagy bármi másban, de annak főleg, akinek szüksége van valamire, amiben hihet.


Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzést!



Szeretettel:
Kira

@kirabook.hu