2018. november 16., péntek

Balfácánt vacsorára - Pécsi Nemzeti Színház

Az egyik legjobb dolog olyan kollégákkal szórakozni, akiket barátomnak tudhatok. Felemelő érzés, mikor úgy tölthetek el egy estét, hogy azokkal vagyok körülvéve, kiknek társaságát szomjazom és élvezem, annak ellenére, hogy heti öt napot egy helyen dolgozunk. 

November elején egy ilyen fantasztikus meleg őszi estén a Balfácánt vacsorára című komédiát néztük meg közösen a Pécsi Nemzeti Színházban. Nagyon vártam az előadást, tudatosan nem néztem utána sem a történetnek, sem a kritikáknak, "tabula rasa"-ként szerettem volna a nézőtéren ülni. Ennek megfelelően rendkívül izgatottan készültem erre az ízig-vérig francia vígjátékra.
Forrás: www.pnsz.hu
Hadd indítsak közhellyel: a szereposztásban kódolva van a siker és az abszolút szórakozás élménye. Muszáj előre vetítenem: nem is volt ez másként, a produkció zseniális volt.

Szereposztás:

Pierre, Józsa Richárd
Francois, Lipics Zsolt
Christine, Györfi Anna
Marléne, Stubendek Katalin
Cheval, Urbán Tibor
Leblanc, Vidákovics Szláven
Archambaud, Rázga Miklós

www.kirabook.hu
A milliomos könyvkiadó – Pierre Brochant – és unatkozó barátai különös vacsorákat szerveznek: mindenki hoz magával egy balfácánt, és aki a legnagyobbat hozza, jutalmat kap. Nagy formátumú hülyét találni persze rettenetesen nehéz, de az este különlegesnek ígérkezik: a tökkelütött búgócsigagyűjtő után a megszállott makettépítő, Francois Pignon személyében fölbukkan a láthatáron egy világbajnok barom. Az előjelek azonban nem kedvezőek: Brochant úrnak egy rossz mozdulattől becsípődik a dereka, felesége váratlanul lelép, de mielőtt a sorozatos csapások miatt a meghívást lemondhatná, a balfácán megérkezik, és ami még nagyobb baj: nagyon lelkes. Egy biztos: ez a vacsora örökre emlékezetes marad. 



Józsa Richárd (Pierre Brochant) és Lipics Zsolt (François Pignon) párosa és alakítása kiválóan adta vissza azokat a nagy társadalmi, valamint karakterbeli különbségeket, melyek egyértelműek egy mindennapi helyzetben a nagyképű, gazdag fiatalember és a középkorú, szerény átlagember között. 

A nagy méretű társadalmi és vagyoni szakadék ellenére mégis úgy gondolom, van hasonlóság az alakított figurák között. Mindegyiknek van valami hóbortja, amelyek gyakorlatilag a komédia gerincét és az alapkonfliktust is adják. Pignon makettépítésben próbál meg kiteljesedni, valójában azonban saját élete elől menekül; Brochant pedig szerencsétlen emberek megcsúfolásával próbál felülkerekedni saját érzelmi szegénységén.


www.pnsz.hu
Maga a sztori is rendkívül jól felépített, az alaphelyzetből kiindulva szépen ívelten jutunk el a tetőpontig és onnan a megoldásig. Pignon természetéből adódó megnyilvánulásai folyamatosan dolgoztatják a nézők rekeszizmait. Nem szabad említés nélkül hagyni Lipics Zsolt zseniális arcjátékát, mellyel még inkább fokozza a szórakozást.

Számomra nagyon pozitív a történetben Brochant jellemfejlődése. A kiindulási ponttól a befejezésig nagy utat jár be a karakter személyisége. Ebben segítségére van Leblanc (Vidákovics Szláven), a főszereplő barátja, ki támogatóként működik mellette annak ellenére, hogy a múltban vele is csúnyán elbánt. Illetve mindenképpen ezt a felemelkedést segíti Brochant-né (Christine, Györfi Anna). A tetőponton az ő személye az, ami Pierre-t eszméletére ébreszti, és átlendíti a jó oldalra, felrázza beképzelt, önző álomvilágából.

Semmi erőltetett humor, semmi közhely, semmi szokványos.
Kétórányi  garantált kikapcsolódás és szórakozás.

@kirabook.hu