2018. június 4., hétfő

Mason Murray: Visszatérő végzet


Műfaja: misztikus thriller
Kiadó: Mogul Kiadó, 2016
Oldalszám: 353
ISBN 978-615-80272-6-7
Russel Sheldonnak pocsék napja van. Különleges képességei átokként ülnek rajta , ráadásul szakít vele a barátnője, majdnem részese lesz egy balesetnek, holtan találja a kolléganőjét és többször is megpróbálják eltenni láb alól. Nem bízhat senkiben, csak egy vadidegen lányban, akit azelőtt még sosem látott. Bár az események sodrásában lassan már semmiben sem lehet biztos. 
Donelly hadnagy ugyanezen a reggelen úgy hiszi, egy rutinszerű nyomozást kell elkezdenie, ám hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy élete legkülönösebb ügyébe csöppent, amelynek megoldásában nem segít a sok éves tapasztalat és egyetlen tudományos módszer sem . Csak akkor érhet el sikert, ha félreteszi a józan eszét és elfogadja, hogy a világot olyan erők mozgatják, melyeknek létéről eddig fogalma sem volt. 
A nyomok egy sok évvel ezelőtti fülledt nyári naphoz vezetnek, a Mississippi lápvidékére, amikor Bishop tiszteletes ördögűző szertartása tragikus eredménnyel zárult. A világra pedig rászabadult valami rettenetes, amit mások halála éltet, nem ismer könyörületet, és úgy tűnik, hogy lehetetlen féken tartani. 
Megkezdődik a versenyfutás az idővel, percről percre nő a feszültség, és egyre közelebb kerül a pont, amikor már senki és semmi nem állíthatja meg a végzetet…

A könyvvel már régóta szemezgettem, végül úgy került hozzám, hogy a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon magától a szerzőtől vásároltam meg, aki természetesen dedikálta is számomra.

Voltam olyan szerencsés, hogy néhány mondatot válthattam is az íróval, akinek ebben a pár percben nagyon pozitív képet sikerült kialakítania magáról. Mesélt egy kicsit a történetről, készségesen válaszolt kíváncsi kérdéseimre mindaddig, míg az a fránya parkolóautomata el nem szólította. 😃 Eddig sem voltam oda  ezekért a szerkezetekért (bár nem is ismerek embert, aki valami fura indíttatásból vonzalmat érezne eme masinák iránt), de már kifejezettem utálom őket.
Viccet félretéve, nagyon kellemes élmény volt találkozni személyesen is a Visszatérő végzet és számos más történet atyjával.

Tehát megvásároltam a kötetet a Mason Murray Meghökkentő Meséivel együtt, majd elolvastam és értékeltem, mégpedig az alábbiak szerint.



A könyv két borítóval jelent meg, én az utóbbit választottam, és egyértelműen a pasas miatt 😃. Teljesen passzol a sztorihoz. Igaz, hogy semmi különleges nincs benne, de kellemes, egyszerű és átlátható.

A címről ugyanezt tudom elmondani, beleillik a történésekbe, abszolút témajelölő. Amit például nagyon szeretek egy könyvben, ha közben vagy a végére érelmet nyer a legeleje, vagyis a címe. Nos, ez ebben az esetben teljesen megvalósult.

A könyvnek sok szereplője van, némelyikük nyilván szimpatikus, mások pedig nem. Amit hiányoltam, az Laura karakterének nagyobb kidolgozottsága. A lány és szerepe valahogy a befejezéssel is a levegőben lógva maradt.

A történet maga - vagyis az alapgondolat - nagyon tetszik. Izgalmas, akcióval megpakolt, pörgős sztori, ami visz magával. Jól bontakoznak ki egymásból az események, követhető, bár akad bőven hátráltató tényező.
Imádtam az elejét, ahol rögtön egy nagy meglepetés várja az olvasót. A szerző rendkívül jól megtalálta és elénk tárta a beugrási pontot, nagyon ütősen kezdődik.

A végére maradt a feketeleves, hogy nagy közhellyel éljek, de végülis ebben a könyvben is elég sok akadt belőle.

A stílus teljesen olvasóbarát, nekem már túlzottan is az. Jobban szeretem az igényesebben megfogalmazott szövegeket. Olvasás közben úgy éreztem, hogy egy szuperül sikerült középiskolai fogalmazást tartok a kezemben; elvétve találkoztam benne szépen megformált, valóban átgondolt mondatokkal.
A könyv elején van a kedvencem:
A lusta lomhasággal vánszorgó idő mintha csak lehetőséget akart volna nyújtani az anyának elbúcsúzni az élettől, [...]

Van olyan része a könyvnek, amelynek minősége (talán mondhatjuk) nem az írón múlik. Bár ez sem igaz, mert nem köteles a szerkesztő, a korrektor vagy éppen a lektor javaslatait elfogadni.
Nem olvasói, hanem szakmai szemmel azt kell hogy mondjam, ez a szöveg hemzseg a hibáktól.

Elütések, melyet a korrektor nem javított (kávával, kávéval helyett). Vesszőhibából nagyon sok található, éppen a fenti idézetben is megfigyelhető (mintha elé vessző).
Szerencsére elenyésző mennyiségben, de helyesírási hibák is előfordulnak: déja vu, és nem deja vu.
Bizonyos esetekben a megfogalmazás, szóhasználat hagy kívánni valót maga után: eltaknyosodott hangon, korcs (kutya). Az előbbiben semmi irodalmi nincs, az utóbbi pedig engem személy szerint felháborít. Keverék kutyák vannak és fajtatiszták. A korcs kifejezést sokan használják, de aki az állatok felé empátiával és szeretettel fordul, szerintem nem mondja ki ezt a szót. Számomra torz, elsatnyult, hitvány jelentéssel bír.

Sorolhatnám az apró, de annál több hibát, mint például az átájulta kifejezés, vagy az 57. oldalon található logikai malőr, miszerint:
Bishop tiszteletes a bal kezét a Bibliára tette, a jobbal pedig folyamatosan keresztet vetett, közben latinul kezdett mormogni.
A kérdés már csak az, hogy miközben ezeket cselekedte, a Biblia hol volt? Lebegett? Mert semmi utalás nincs arra vonatkozóan, hogyan lehetséges ez.

A történetben elhalálozott személyek nagy részének a fél arcát ellőtték. Elég lett volna egy ilyen eset. Bisoph tiszteletes nadrágszíja szintén idegesítően sokszor kerül említésre.
Ethan átváltozása túl átlátszóra sikeredett. Ez nagyjából az összes eseményre igaz, vagyis kiszámíthatóak a történések.

A regény tagolása sem a legszerencsésebb. A sok szemszögből bemutatott cselekmény és az időben való ugrálás kuszává teszik a sztorit. Olvasóként idegesítő, hogy az éppen olvasott és átélt izgalmas szálat megszakítja egy múltbéli jelenet. 

A végső összecsapás szószerint összecsapottnak tűnik. Itt megpróbál az író valami kis jelentőséget adni Laurának, de nem jön át. Ahogyan a Russellel nagyon hasonló múltja is erőltetettnek hat.

Általam gondozott szöveg esetében figyelmeztettem volna az írót ezekre a hibákra. Egy újabb kiadás alkalmával mindenképpen alapos átvizsgálást javasolok.

A sok megjegyzés után végül mégis az a konklúzió született meg bennem, hogy a számos technikai probléma ellenére is egy olyan kötetről van szó, melyet érdemes elolvasni.

A szerzőnek ezúton is gratulálok eddig elért sikereihez, és kívánok neki még sok hasonló szuper sztorit.


Kira

@kirabook.hu