2018. március 29., csütörtök

Újra - Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság


Ez most nem jött be. Annyira nem, hogy négyszer ugrottam neki, mégsem olvastam végig...

Az írónő tehetségét véletlenül sem vonom kétségbe, hiszen technikailag semmi gond nincs a szöveggel, legalábbis azzal a résszel, amit elolvastam. Néhány szóismétléstől és az útleírásoktól eltekintve nincs vele baj. 

A helyszínek bemutatásával az volt a problémám, hogy a kapcsolódó fejezetek kábé így néztek ki: 2/3 rész leírás (mintha csak a Wikipédiában olvasnám...), majd a végén néhány bekezdésben a történet folytatása, sokszor minden átkötés nélkül.

És miért kellett négyszer nekilátnom? Hát nem az idő hiányában, sajnos. Annyit mondanék, hogy egy romantikus történetre számítottam, illetve egyáltalán nem tartom magam prűdnek. Az viszont nem az én világom, hogy már a 25. oldalon ketten dolgoznak egy csajon. Gyakorlatilag minden fejezetben  a szex van a középpontban. Nincs a témával bajom, de nem olvasni vagy nézni szeretem.

A főhősnőt ki nem állhattam. Egy elviselhetetlen nőszemély. Majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, annyira szenvedett, mikor az élettársának be kellett vallania, hogy megcsalta két másik fickóval. Na, ezt ne.
A legéletszerűbb karakter Jay volt. Az egyetlen szereplő, akivel tudtam valamit kezdeni.

Egyetértek azzal, hogy mindenkit vonz az újdonság, az ismeretlen, a kaland, nyilván a szex. Az ilyen szélsőséges eseteket azonban nem tudom benyelni. Lehet, hogy konzervatív vagyok - ha prűd nem is -, de ez a könyv nem az egészséges és természetes emberi kapcsolatokról szól. 

Annak ellenére, hogy ez a történet nagy csalódás volt a számomra, nem ment el a kedvem Sienna könyveitől, hiszen nagyon szimpatikus, tehetséges írónő.

@kirabook.hu