2017. október 11., szerda

Hogyan tovább?

Avagy a válság leküzdése

Ha tetszik a bejegyzés, oszd meg másokkal is!


Aki egy kicsit is figyelemmel követi az oldalaimat, tudja, hogy bizonyos időnként úgynevezett "válságba" kerülök, és ezt meg is írom. Ez nem feltétlenül az írással kapcsolatos. Mivel ez a dolog szinte ritmikusan tör elő az életemben, úgy érzem, hogy az évek alatt egészen jól megtanultam kezelni.

Veled is előfordult már hasonló? A bejegyzés végén oszd meg velem, hogyan tudtál felülkerekedni rajta!

Mint említettem, a válság nálam nem feltétlenül az írás miatt jelentkezik, viszont onnan tudom, hogy komoly a dolog, mikor ebben nyilvánul meg. 

Az elmúlt hetekben érdekes dologra lettem figyelmes, amiről igazából eddig is tudtam, saját tapasztalatom mégis mellbevágott. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az írás rendkívül nagyszerű terápiás eszköz, ugye?

Sajnos folyton beleesek egy nagy csapdába! Szörnyen káros hatással van rám! Mindig eltérít az útról, amelyen évekkel ezelőtt elindultam, és állandóan megfogadom, hogy nem hagyom, hogy eltántorítson, mégis megtörténik.

Most ismét egy ilyen élethelyzetben vagyok. Sokat írok, csak úgy is, "a fióknak". Így is indultam el. Amikor elkezdtem blogot írni, rettentően imádtam, tényleg azt csináltam, amire szükségem volt: arról írtam, amiről jól esett, akkor amikor akartam, és ez az, ami eltűnt. Az életem eme szintjére is beszivárgott a megfelelni akarás, a kényszer érzése, hogy tudni akarom, mások szerint jó-e, amit csinálok. Ezzel együtt romlott a mennyiség és minőség is.


Mást sem látok a Facebookon, hogy mindenki kérdezgeti a másik száz embert, hogy jó-e, amit csinált. Én ugyanezt teszem! De nem értem miért! A kérdezett száz ember pedig bőszen osztogatja a tudását, véleményét, ami egyrészről tök jó, másrészről meg (nem akarok senkit megbántani) tipikus esete annak, hogy valaki egyszer kitalálta róla (lehet, hogy pont saját maga), hogy jó ebben, és ezek után ezt mindenki el is hiszi.

Nagyon bírom a kritikát. Komolyan. Mindig tanulni akarok belőle, és az a helyzet, hogy szerencsére a természetemnél fogva, megtalálom minden rosszban azt, amit a magam javára tudok fordítani. Ezt a dolgot egyébként érdemes elsajátítani.

Szóval, miért van az, hogy a "próbaolvasóim" azt mondják, tetszik nekik, amit írok, a "szakemberek", meg mindig találnak valamit, amibe bele lehet kötni? Még egyszer hangsúlyozom, nem baj, csak érdekes. Tehát, a célcsoportom, az olvasók szerint jó. Most akkor mi van? Kinek akarok megfelelni? Magamnak, és azoknak, akiknek tetszik amit csinálok. Akiknek nem tetszik, azok ne olvassák.

Vagyis, nem úgy akarok írni, hogy az ennek, vagy annak tetszen, hanem meg akarom találni azokat, akiknek az tetszik, amit én csinálok. Nagy a különbség!

Ezzel a konklúzióval helyrebillent az önérzetem, és újra motivációra kaptam. Nyilván sokak szerint pocsék amit, és ahogyan csinálok, de eljött az ideje, hogy ez már egyáltalán ne érdekeljen, hiszen nem akarok ezzel pénzt keresni, vagy híres lenni. 

Egy valamit szeretnék:

SAJÁT MAGAM LENNI, ÉS EZT VÁLLALNI!


Írd le saját tapasztalataidat!
Oszd meg a cikket!

@kirabook.hu